Történelem


A BKVT 1887. augusztus 7-én adta át a forgalomnak a Duna-parti Közvágóhíd és Soroksár között megépített első helyiérdekű vasútvonalát, amelyet még ugyanebben az évben Dunaharasztiig meghosszabbítottak.

(Meg kell említeni, hogy a Budapest – Szent-Lőrinci Helyi Érdekű Vasút Rt. (BLVV) már 1887 áprilisában átadta az Üllői út és Lőrinczi között megépített, keskeny nyomtávú vágányait. A vonal azonban nem lett része a későbbi törzshálózatnak, hév jellege rövid idő alatt megszűnt, a villamoshálózat részévé vált.)

Nem kellett sokat várni az újabb vonalak kiépítésére sem. A Keleti pályaudvar és Cinkota között megépült vasutat 1888 júliusában, a Filatorigáttól Szentendréig közlekedő hévet ugyanezen év augusztusában vehette birtokba az utazóközönség. Ezzel lényegében egy éven belül megépült Budapest három fő hév vonala.

Már az első évben több mint félmillió utas vette igénybe a hév szolgáltatásait, néhány év alatt ez a szám megtöbbszöröződött. A személyszállítás mellett a helyiérdekű vasútvonalak – egészen 1997-ig – folyamatosan jelentős szerepet játszottak Budapest áruellátásában is.

1889 végén a BKVT megalakította leányvállalatát, a Budapesti Helyi Érdekű Vasutak Rt-t, a BHÉV-et. A következő évek nagy fejlesztéseit: a meglévő vonalak meghosszabbítását, új szárnyvonalak építését, a vágánybővítéseket, a villamosítást már az új társaság végezte el. A haraszti vasútvonalat Ráckevéig hosszabbították meg, a teljes vonalon 1892 novemberében indulhatott meg a forgalom. A cinkotai vonal 1900-ban a Kerepesig tartó szakasszal bővült, majd 1911-ben már a vonal teljes hosszán, Gödöllőig lehetett utazni. A korábbi Csömörre vezető vonalszakasz pedig szárnyvonallá vált. Ugyanebben az évben nyílt meg a – később megszüntetett – rákosszentmihályi, majd 1913-ban a Rákospalotáig vezetett szárnyvonal.

A három fő vonal kiegészült az 1906-ban megvásárolt Budapest-Budafoki Helyi Érdekű Villamos Vasút Rt. Gellért tértől Budafokig vezető vasútvonalával, amelyet 1909-ben Nagytétényig, majd 1914-ben Törökbálintig építettek ki. A vonalat később Budaörs határig megtartva a fővárosi villamoshálózatba vonták be.

A csepeli Weiss Manfréd Művek dolgozóinak szállítására 1912-ben megszületett a ráckevei hév Erzsébetfalva – Csepel szárnyvonala.

Az – eredetileg is villamos üzeműként megépült budafoki vonal kivételével – első helyiérdekű vasútvonalak gőzüzeműek voltak, villamosításuk 1906-tól kezdve folyamatosan történt meg, és még az első világháború előtt mindenütt befejeződött.

Az elkövetkező évtizedek számos átalakítást hoztak: több vonal, szárnyvonal szűnt meg, illetve integrálódott a főváros villamosvasúti hálózatának rendszerébe. A Boráros tér – Csepel vonal 1951. áprilisi átadásával teljes lett a helyiérdekű vasút ma is üzemelő négy fővonala: a ráckevei, a gödöllői, a szentendrei és a csepeli.

A későbbi időszak legnagyobb változásai elsősorban a metróépítésekhez kapcsolódtak. 1970-ben a 2-es metró első, Örs vezér tér – Deák Ferenc tér közötti szakaszának átadása után a gödöllői hév végállomása a Keleti pályaudvartól az Örs vezér terére került át. A metró második szakaszának építésével párhuzamosan a Margit hídig közlekedő szentendrei hév új végállomását a Batthyány tér alatt alakították ki.

A hév vonalak üzemeltetését a BHÉV, majd önálló községi vállalatként az FHÉV irányította, 1952 és 1958 között pedig a MÁV Budapesti Elővárosi Vasútjaként (MÁV-BEV) működött. Ezt követően újra a fővároshoz, az újjászervezett BHÉV-hez helyezték.

1968-ban az újonnan létrehozott egységes közlekedési vállalat, a BKV része lett, közel ötven évig a társaság egyik közlekedési ágazataként üzemelt. 2011-től a hév vonalak H5-H9 jelzéssel szerepelnek Budapest közlekedési hálózatában. Évente mintegy 70 millió utas utazik a zöld szerelvényeken. 2016. november 7-ével az üzemeltetést a BHÉV Zrt. vette át..

2017. február 22-től a BHÉV Zrt. a MÁV Csoport teljes jogú leányvállalatává vált, a társaság új neve: MÁV-HÉV Zrt.